Wass Albertől

Ha eljön majd a nap, amikor meghalok: Ti ne gyászoljatok.

Én mindig itt leszek, mindig közel leszek.

Megtaláltok nap nyugtakor,

a vízimadár esti repülésében,

Egy galamb szárny-suhogásában,

s egy bagoly huhogásában.

Én itt leszek közel. Őrt állok az erdő csendje fölött és

Álmotok felett is őrködöm.

Ha érezni akartok engem, lépjetek ki a természetbe,

És álljatok meg valahol a csendben. Fák szelíd neszében,

a suttogó nád halk zenéjében engem meghallotok.

Mosolyogjatok egy virágra, egy pillangóra, egy kis madárra,

Egy pislogó csillagra a messzi láthatáron,

Míg az estnek árnya köröttetek lassan bezárul.

Csak mosolyogjatok, és én az öröklét ragyogásában

Visszamosolygok rátok."