Apa? Mikor a szó mögött nincs tartalom...

2019.04.04

Biztosan sokan élik apa nélkül az életüket. Ki korán, ki később veszítette el az édesapját. De van, aki soha nem is találkozhatott vele. 


Az életünk során sok veszteség ér bennünket, de azokat feldolgozzuk, mert fel kell. De egy szülő halála, vagy meg nem ismerése, mély és végérvényes pecsét az ember sorsán. Például kislányként soha nem volt részem apai játékban, közös élményekben, ölelésekben vagy nagy beszélgetésekben. Azt sem tudom milyen lehetett a hangja apámnak.

Régen bennem lévő gondolatok ezek, de úgy érzem minden olyan nőnek, asszonynak vagy fiatal lánynak, akik apa nélkül nőttek fel, valahol a szívükben nagy űrt hagytak maguk után, ami betölthetetlen maradt. Beszéljünk róla, idézzük fel a családdal emléküket.

Hogy milyen volt apa nélkül felnőni?


Rossz, fura és üres... de így lett természetes. Maga az apa szó nem töltődött fel tartalommal. Az hogy 'apa' csak egy szó maradt számomra. Temetőben nyugszik, ott 'találkozhatok' vele és egy személyes tárgy maradt meg utána. A szívemben van, ott őrzöm emlékét.

Apa lánya szeretet
Apa lánya szeretet

3 éves voltam, mikor édesapám elhunyt. Ezzel egyszerre és mindenkorra megpecséledődött a sorsom. Akkor még nem tudtam, és nem is fogtam fel, hogy mi történik. Azt pedig pláne, hogy milyen lesz nélküle.

Azok a nők, ki elvesztették édesapjukat, akik apa nélkül nőttek fel, sokkal erősebbé váltak életük folyamán. Minden veszteség megerősít, újra kezdésre sarkal. Ha megpróbáljuk a veszteségeinket erővel feltölteni, akkor előnyünkre fordíthatjuk. Ezek a veszteségek hullámként csapnak életünkbe, de ahogy a tél után tavasz jön, úgy a vihar után is szélcsend következik. Mikor ekkora űr marad bennünk, igyekszünk betölteni azt. Édesanyánk lesz egyben az apa és anya szerep betöltője, vagy pár választásnál egy 'apa' mintát kezdünk keresni. Majd mikor megszületik gyermekünk, és mi is családanyák leszünk, azon leszünk hogy Ő  már ne apa nélkül nőjön fel. 

De ha a sors mégis reprodukálja magát, akkor se essünk kétségbe, mert tudni kell apa nélkül is felnevelni egy gyermeket. Tudni kell elfogadni és hiányát kezelni, megtanulni, megtanítani azt. Lehet teljes és boldog életed így is. Édesapám emléke mindig bennem marad, még akkor is, ha soha nem láttam Őt, mert egyszer volt, létezett. De a végkövetkeztetés az számomra, hogy ha élne, talán nem lennék az az ember, aki ma vagyok. Erősödjünk veszteségeinkből tehát, fordítsuk javunkra. Ha erős vagy az Életed is könnyebb lesz, hidd el!

Álmodsz. Mély álomba zuhansz és valaki besétál, valaki, aki meghalt, valaki, akit szerettél, egy apa, egy anya, egy barát, és boldog vagy, hogy életben látod őt, boldog vagy, hogy beszélhetsz vele, hogy elmondhasd, amit sosem volt esélyed elmondani neki. De mikor felébredsz, és a személy, akit szerettél, még mindig halott, újra meg kell gyászolnod őt.

Oz c. film

Anya gyermekeivel
Anya gyermekeivel