A temetkezés és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások illetve a gyászfeldolgozás változásairól a Covid-19 után
Változásmenedzsment tanulmányom a Covid-19 helyzetből az új normálba
A 2019 telén kirobbant Covid-19 vírus okozta világjárvány, nem csak a halálozások számában okozott változásokat. Ez a járvány sokkal drasztikusabban változtatta meg mind a temetkezési hagyományokat, mind a temetkezési szolgáltatások menetét. Sőt, ha mélyebben vizsgáljuk, a családtagjukat elveszett hozzátartozók gyászfeldolgozását, a haldoklóval és többi családtaggal való kommunikációt is alapjaiban alakította át.
Miért a temetkezés...
Mint polgári búcsúztató és korábban temetkezési vállalkozó 2006 óta foglalkozom gyászoló családokkal. Ez idő alatt több ezer elhunyt életét és családtagját ismertem meg. Szakmámhoz szükséges szakképesítéssel rendelkezem, így tanultam temetkezési kultúrát, gyászpszichológiát és temető kertészetet is. De talán nagyobb tanítómester az évek alatt szerzett tapasztalat volt. Szeretném e tanulmányban sorba venni, hogyan változtatta meg a temetkezési szektort és a gyászolók eddigi szokásait a Covid okozta pandémia Magyarországon és kissé kitekintve a nagyvilágba, illetve milyen jövőbeni kilátások várhatóak technológiai-, társadalmi- és egyén szinten.
E területre is ráhúzhatjuk azt az ismerté vált jelzőt vagy szlogent, hogy 'Covid előtti és utáni időszak'. A hagyományokat őrző, tájegységenként mégis változó szokások jellemeztek egy temetést. Szintén konvencionális magatartások jellemezték a hozzátartozókhoz kapcsolódó protokollt, és a szolgáltatók ügymenetét. De kezdjük a legelején, azaz a 'Covid előtti' időszak jellemzésével. Csak hogy jobban rá tudjak világítani, érzékeltessem a kontrasztot a két időszak között, először a hozzátartozók szemszögéből mutatnám be a gyász súlytotta időszakot.
A Covid előtt...
Korábban - a Covid előtt - személyesen ment el a család intézni a temetéssel kapcsolatos teendőket. Bármikor bemehettek a kórházba látogatni, erőt és lelki támaszt adni, elbúcsúzni a haldokló családtagtól. A temetési szertartáson mindenki részt vehetett, meg voltak a fizikai kontaktok (ölelés, puszi, kézfogás).
Az élet velejárója a hálál, ezért ugyan olyan fontos szerepet tölt be a család életében, mint amikor valaki megszületik, vagy megházasodik. Ilyenkor minden változik, új élethelyzetbe kerülnek az emberek. Amikor váratlanul történik egy haláleset más lelki traumát vált ki, mintha hosszú betegség, leépülési folyamatot követően távozik szerettünk. Az előbbinél nem, az utóbbinál fel tudunk felkészülni a veszteség befogadására. A két esettől függetlenül el kellett tudni menni a temetés körüli teendőket elintézni, ami magában is egy nehéz és megterhelő feladat. Hiszen ki kell választani a koporsót vagy az urnát, az egyéb kellékeket. A temetőben sírhelyet kell választani, illetve a kórházba - patológiára is be kell menni és elhozni a szerettünk ruháit az osztályról, amit általában otthon csak rakosgatnak hosszú hetekig a családtagok. Ugyanis az elválás - elszakadás folyamata hosszú lelki munka - ami nem érzelmi elválás a szerettünktől, csak a hiányához való hozzászokása. De ez lehetne egy másik esszé téma is akár.
A temetés időpontjáig egyre inkább felfokozódik ez a lelki megterhelés, ami körülbelül egy és másfél hét. Azaz elérkeznek a gyászolók a fizikai elengedés időpontjához - a temetéshez. Ez az egyik legfontosabb momentum a gyászfeldolgozásban. Egészen eddig egy megfoghatatlan érzés, egy láthatatlan veszteség volt az, amivel a gyászolóknak szemebe kellett nézniük. A temetés nem csak azért fontos esemény, mert ott ismét együtt van a család - ahogy mondani szokták: esküvőn és temetésen mindig - hiszen ez az együttlét a családi köteléket erősíti. Tudni, hogy van kire támaszkodni, együtt osztozni a fájdalomban. Mind ezek hatalmas segítséget jelentenek a gyászolóknak. A temetés tulajdonképpen egy lezárás. Temetés nélkül feldolgozatlan marad a veszteség.
Lezárni azért kell és fontos, mert e nélkül nehéz az újra kezdés. Elbúcsúzni és eltemetni halottunkat, a család jelenléte, a család és biztonság érzése mind-mind a covid járvány előtt konvencionálisan, hagyományosan működött.
Készítette: Webcastphoto, Forrás:https://www.lakeshorefuneralhome.com/livestrem/
A modern ember nem beszél a halálról...
Magyarországon jellemzően kevésebbet foglalkozunk a halállal és a gyásszal. A múlt században megszokott volt, hogy az idős vagy beteg szeretteink otthon, családi körben hunytak el. A halál közelsége mindennapos volt évszázadokon keresztül, napjainkban mindez már nehezen elképzelhető. A modern ember nem beszél sem a szerettei, sem a saját lehetséges haláláról, pedig az elmúlástól való elfordulás, a halál tabuként való kezelése megnehezíti a veszteség utáni gyász feldolgozását. Sajnos eltűnt annak a szokása, hogy kimondjuk az érzéseinket az elhunyttal kapcsolatban, legyen az távoli vagy közeli. Oka lehet ennek például egy téves társadalmi elvárás, a 'halottakról jót vagy semmit', de az igazi ok az, hogy gyakran eltávolodunk nem csak a gyásszal kapcsolatos szokásainktól, hanem az érzéseinktől is. Megmagyarázzuk az érzéseinket, mellyel eltávolítjuk magunktól őket, sokszor nem engedjük meg magunknak megélni, átérezni azokat az érzéseinket. A gyász feldolgozását megnehezíti az is, hogy sokszor nem elérhetőek már egységes találkozási pontjaink, közösségi rítusaink.
A pandémia alatt nem volt hová elfordulni a haláltól, miután hazánkban is olyan méreteket öltött az elhunytak száma[1], hogy szinte mindenki ismer valakit, aki meghalt, vagy akit veszteség ért a vírus miatt. A fertőzésveszély ugyanakkor teljesen átformálta, még jobban megnehezítette a gyász megosztásának lehetőségét.
Covid után...
Ezekben az időkben különösen nehezebb volt ezzel megküzdenie a családoknak. A járványhelyzet fizikailag és lelkileg is elszigetelt bennünket, fokozva a gyászolók érzelmi izolációját. Ha egészségesek, ha betegek vagyunk, kénytelenek vagyunk távolságot tartani másoktól, ha egy szerettünk pedig elkapja a vírust, nem is nagyon mehetünk a közelébe, hiszen mi is megfertőződhetünk. Ha a szerettünk kórházba kerül, előfordulhat, hogy olyan hirtelen elhatalmasodik rajta a betegség, hogy nem lesz idő elbúcsúzni tőle - ahogy a bevezetőben is írtam: nem tudunk felkészülni a veszteség befogadására.
A temetkezési szolgáltatók a pandémia[2] okozta akadályokat rugalmasan áthidalták. Szinte minden temetkezésnél rögtön bevezetésre került a telefonos és/vagy online temetésfelvétel. Kimaradt a gyászolók részéről az, hogy egy temetkezési irodában koporsók és urnák közül kellejen válogatni hosszasan, esetleg kényelmetlen helyzetben kérdésekre válaszolni. Ez a folyamat átkerült a virtuális térbe. Otthon e-mailen és telefonon, a saját környezetében intézhetik a családtagok a temetkezéssel kapcsolatos papírmunkát. A kórházba se kell (nem is lehetett) bemenni. A haldoklótól való elbúcsúzás lehetősége nagy erőfeszítések árán történhetett csak meg. Fél órán át tartó védő ruházat felvétele miatt egyébként is felfokozott stresszállapotban, egy fura ruhában, hogyan is lehetne bensőségesen elbúcsúzni? Sehogy... Szóval, a végső elbúcsúzás, ami az egyik legmeghittebb dolognak kellene lennie, egy műanyag ruhába zárt ölelés, és egy gumikesztyűs simogatás maradt.
A gyászhoz kapcsolódó rítusaink átalakultak és akár így is maradhatnak. Valószínű, hogy a járvány után másképp fogunk a halálra is tekinteni - gondoljunk csak a középkori pestisjárvány hatásaira.
Rítusaink ellehetetlenítődnek...
Elérkezik a család a temetés időpontjához, ahová sajnos nem mehet el minden családtag. A halálesetet - a még fennmaradt közösségi események közül - nem követheti a megszokott módon a temetés, nem tudunk ölelkezve részvétet nyilvánítani, és a még hagyományos közösségi tor során megemlékezni az elhunytról.
Majd újabb kihívás következik: eldönteni kik jöhetnek a szertartásra, hiszen a temetési szertartásokon csak kis létszámban lehet jelen lenni, a tort szintén csak szűk családi körben lehet tartani, de legtöbbször elmarad, hiszen egy közös vacsora is veszélyes lehet. A járványügyi intézkedések miatt a gyászhoz kötődő rítusaink nagy része tehát ellehetetlenítődött.
A temetkezések - leginkább a nagyobb városokban szerte a nagyvilágban - erre problémára reagálva bevezették az online élő közvetítést. Érdekes módon azt hihetnénk, hogy hideg és távolságtartó ez a fajta búcsúzás. De megfigyelhető, hogy ebben az önelszigetelődésben is mennyire kollektív a gyász, az együttérzés.
Cím: Bécsben egy temetés élő közvetítése. Készítette: Thomas Kronsteiner, Forrás: Getty Images
Szimpátia boksz ajándékba és csillagot elnevezni az égen? Igen...már ezt is lehet!
S most, hogy a különleges kapcsolódó szolgáltatásokhoz értünk, lépjünk ki egy kicsit külföldre, méghozzá az Amerikai Egyesült Államokba és Ausztráliába, ahol a funeral business[3] sokkal magasabb színvonalon és szélesebb palettán működik, mint Magyarországon. Amerikában és Ausztráliában már a Covid-19 járvány előtt megkezdték a temetkezési cégek az online térbe való belépést. Ahogy Magyarországon, úgy Amerikában is ez az a szektor, amit nem érintett meg eddig túlságosan az online kommunikáció szele, a 21.század számítástechnikai innovációi, függetlenül attól milyen és mekkora az a cég. Mind a mai napig - szinte minden országban - több generációs családi vállalkozásban működnek ezek a temetkezések. Magyarországon egy állami cég van, Amerikában nincs ilyen forma, de létezik egy nagy vállalat a sok kisebb között - az SCI, amelyhez lehet csatlakozni - így vásárolja fel a kisebb családi üzleteket[4]. Az USA-ban vagy Ausztráliában és már Magyarországon is több olyan temetkezési szolgáltatással foglalkozó cég van, akik online is - egy weboldalon - kínálják szolgáltatásaikat.
Ezeken a weboldalakon online tudunk hamvasztást rendelni. Előre ki tudja a család kalkulálni a költségeket, ha majd bekövetkezne a haláleset. Ha pedig aktuális - tehát már bekövetkezett a elhalálozás - akkor pár kérdés megválaszolása után és beküldve azokat, rögtön felveszi az ügyfélszolgálat a kapcsolatot a gyászolóval, ahol tájékoztatják milyen teendőket végzenek ők el, és az hozzátartozónak milyen papírokat kell el küldenie. Lehet dönteni arról, hogy a hamvasztást követően hová kéri a hamvakat szállíttatani a család. Igen! Külföldön ez is előrébb járó szolgáltatás.
Tom Ryan, Amerika legnagyobb temetkezési vállalatának Service Corp. International (SCI) tulajdonosa mondta - "Szomorú - mondja Ryan. Az emberek egyedül halnak meg. A családod nem jöhet be az intenzív osztályra, és akkor temetésedre és búcsúztatásodra a barátaid nélkül kerül sor." Ryan kiemelte a forbes.com cikkében, hogy 120 millió dollár új bevétel növekedést jelentett vállalata számára a Covid-19 okozta megnövekedett halálesetek. De, hiába a magasabb halálozási szám, ha kevesebb szolgáltatást igényeltek az emberek, hiszen: "miért kell temetni, ha senki sem tud eljönni?" - mondta az újságírónak.
Ehhez a nagyvállalathoz hasonlóan több kisebb temetkezés is szélesebb palettán segítenek a hozzátartozóknak, hogy minél könnyebb és egyszerűbb legyen a temetés online ügyintézése. Például hagyatéki ügyintézést, végrendelet készítést, temetés biztosítást ajánlanak. Olyan fontos és szükséges teendők ezek, amelyek velejárói a temetés utáni és előtti ügymenetnek. További innováció az USA-ban és AU-ban - de már több EU-s országban is - hogy nem csak online élő búcsúztatási közvetítések vannak teljesen beépülve a szertartásokba, hanem az ezt követő online gyászfeldolgozó csoportokhoz is lehet kapcsolódni. E mellett további iparágak is fellendültek, pld olyan weboldalak, ahol köszönetnyilvánítás címén, ajándék box-okat[5] lehet küldeni a gyászoló özvegynek. Ezeket a box-okat változatosan lehet feltölteni hasznos termékekkel, amelyek jól jönnek a nehéz időkben. Ezek a termékek nagyon népszerűek a tengerentúlon. A nyomtatott kreatív anyagokat, ajándéktárgyakat készítő vállalkozások is 'virágoznak', de akár csillagot is nevezhetünk el szerettünkről az égen! Tehát tőlünk távolabb, valahogy szélesebb iparágat ölel fel a funeral business.
Nem úgy gyászolunk, ahogy korábban
Az USA-ban teljesen más a szertartások menete. Ahogy itthon, úgy mindenhol az egyik legbensőségesebb családi esemény a temetés, de nem olyan visszafogottan 'ünneplik' meg az elbúcsúzást, mint a magyarok. Egy esküvőszervezéséhez tudnám hasonlítani. Egyedi meghívókat-, a szertatáshoz külön program füzetet is készítettnek, amit a meghívóval küldenek ki. Halotti torra is szól a meghívó, ültetési renddel. A szertartáson videókat vetítenek az elhunytról, többen is felszólalnak, akik elmondják az emlékeiket, e mellett egy emlék könyve is be lehet írni az elhunyttal kapcsolatos memoárjainkat.
A hagyományos típusú szertartások mindenhol a világban háttérbe szorultak a pandémia miatt. Sokkal inkább felerősödött az amúgy is domináló webes jelenlét, illetve kiszélesedett további online szolgáltatásokra, vagy pld. a már meglévő online közvetítési szolgáltatások kapacitását bővítették. S hogy milyen következményei lettek ennek az elszigetelődésnek? Hová tart ez az új típusú gyászfeldolgozás? Így maradnak e a szertartások vagy esetleg a temetkezések tovább növelik az online pozíciójukat? - Akkor most tekintsünk ki a közeli jövőbe és képzeljük el magunkat egy olyan világban, ahol a virtuális tér és a távolságtartás a megszokott és a jellemző a mindennapjainkra.
Lelki következmények és a bűntudat...
Az egyik legnehezebb, hogy ha egy családtag megfertőzi a másikat, az ezzel halálos veszélybe kerülhet. Már a legkisebb gyanú elindíthatja a bűntudatot, amivel nehéz elszámolni. Sajnos ilyenkor az egyéni felelősség kérdése is felmerül, de szándékos kockáztatás szinte mindig kizárt, ilyen esetet kizárólag egyénileg lehet feldolgozni. Ez a folyamat átvitt értelemben hasonló ahhoz, amikor a szándékunk és az akaratunk ellenére megbántunk valakit érzelmileg. Ebben az esetben, ha kiengeszteljük a másikat, az sokat segíthet a bűntudatunkon.
Mit hoz a jövő?
Úgy látom, hogy mindenképpen marad az elszigetelődés, a távolságtartás. De a családok ugyan úgy támaszai lesznek egymásnak, hiszen a családi köteléket nem tudja bomlasztani a fizikai távolság. De úgy gondolom, hogy magában a temetések ügymenetében, a szertartás lebonyolításának egy része az online térbe tevődik át. A temetkezéshez kapcsolódó szolgáltatások csak egy kis részét említettem meg, de ennél sokkal szélesebb körű. Itthon elképzelhetetlen lennének olyan TV reklámok, olyan marketing - ami Ausztráliában természetes. Magyarországon már csak a jogszabályi[6] korlátozások miatt sem lehet ennyire 'kibontakozni'.
Okos emlékkő - "a kőbe vésett történet"
Pár éves innováció a hightech világából egyenesen a temetőbe! A sírhelyre helyezhető, okostelefonnal leolvasható Lapidaris Emlékkő valamint a hozzá tartozó online emlékoldalra feltöltött képek és videók elmondják mindazt, amit szavakkal nem lehet. NFC technológiával működik A mobiltelefonok és tabletek többsége támogatja ezt a típusú kommunikációt. A Lapidaris esetében az egyik fél a kőben található chip, a másik pedig a hozzátartozó készüléke. A kettő érintkezése teszi lehetővé az elhunyt adatlapjának közvetlen megnyitását.
Összegzés
Úgy gondolom, hogy a covid-19 utáni családi egység erősebb lesz, mint valaha és innovációk csak segíteni fogják mind a családok kapcsolattartását, mind a szolgáltatókat a szertartás meghitt és kegyeletteljes megszervezésében.
[1] https://en.wikipedia.org/wiki/COVID-19_pandemic_in_Hungary
[2] https://hu.wikipedia.org/wiki/Covid19-pand%C3%A9mia
[3] https://en.wikipedia.org/wiki/Death_care_industry_in_the_United_States
[4] https://www.sci-corp.com/partner
[5] https://www.angelanddove.com/
[6] https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99900043.tv